A közelmúltban napvilágot látott „Tarlós-csomag” igencsak felkorbácsolta az indulatokat. Az elképzelésre a bringások reagáltak leghamarabb, hiszen a beharangozott lépések esetleges megvalósulása leginkább őket érinti (sújtja?), mára azonban alig találni olyan, a kérdéskörhöz tartozó írást a neten, ahol a közlekedés többi szereplője ne próbálna véleményt nyilvánítani.  A legkomolyabb paintes tudásomat elővéve, az alábbi ábrával tudnám szemléltetni a kialakult, sokszor évtizedes sérelmekre épülő helyzetet. Lássuk tehát, ki kit utál igazán:

Nagyobb az esélye a Videoton jövő évi Európa-Liga győzelmének, minthogy egy rövid írás varázsütésre véget vessen a problémáknak, abban viszont biztos vagyok, hogy az egymás felmenőit csuklásra ingerlő mondatok gyártásához szükséges energiáinkat értelmesebben is fel tudjuk használni, például együtt gondolkodással. A kollégákkal, barátokkal folytatott szócsaták, valamint különböző netes fórumokon olvasott hozzászólások alapján körvonalazódott bennem a felismerés, hogy Budapest egyes városrészeinek eltérő adottságai és közlekedési feltételei miatt nem lehet univerzális megoldást találni. De ráébredtem arra is, hogy valójában a saját magam által rendszeresen használt útvonalon rengeteg elképzelésem van, és milyen menő és hasznos lenne, ha sok-sok emberét össze tudnánk gyűjteni, és vagyok annyira naiv, hogy feltételezzem, esetleg egy-egy ötletet még figyelembe is vennének a nagyjaink.

Úgyhogy ezúton szeretnék elindítani egy valódi autós-motoros-gyalogos-kerékpáros „Ki mit tud?”-ot! Arra bátorítanék mindenkit, hogy a következő egy hónapban írjon konkrét ötleteket a talaljukkiegyutt@gmail.com-ra, képekkel illusztrálva, ami szerinte segítené egy-egy rövidebb fővárosi útszakaszon a kényelmes közlekedést! A beérkező anyagokat igyekszem majd a blogomon megosztani, a végén pedig összegyűjtve megpróbálom eljuttatni a Kerékpáros Klubnak, az Autóklubnak és a Fővárosi Közgyűlés döntéshozóinak.

Most pedig megragadom az alkalmat, és elsőként szeretném bemutatni az általam használt útszakaszon megfigyelteket. Tavasztól őszig bringával közlekedek, hét közben a reggeli és a délutáni csúcsot is telibe kapom. Autót lehet vezetni jogsi nélkül (bár nem szabad!), jogsival viszont nem sokat lehet autó nélkül. Nálam az utóbbi helyzet áll fenn, de amúgy is szeretek tekerni. Bringásként elvárom, hogy egyenrangú félként kezeljenek a többiek, és figyeljenek oda rám is, cserébe viszont én sem tehetem meg, hogy figyelmen kívül hagyom a közlekedési szabályokat. Legfőképp azért, mert élni jó dolog, és bizony nem hátrány, ha minden végtagom működőképes. Bevezetésképp ennyit, nézzük a konkrét útszakasz:

Zölddel jelöltem azokat a szakaszokat, ahol felfestett kerékpársávban vagy bicikliúton megyek, pirossal azokat, ahol a külső sáv jobb szélén, az autókkal osztozva, kékkel pedig azt a szakaszt, ahol buszsávba bevezetett biciklis felfestéssel mehetek.

Feszültségforrás No. 1.: piroson áthajtó bringások

A legtöbb autóst ez idegesíti a legjobban, de biciklisként is tud izzasztó pillanatokat okozni a nem szabálykövető bringástárs. Nem megyek nagyon gyorsan, azonban az Andrássyt reggel általában egy, délután, a visszaúton pedig mindössze két pirossal megúszom. Ezért nem vagyok hajlandó elfogadni azt az érvet, hogy a tempómból való vesztés meg az időveszteség miatt át lehet menni a piroson, ha a forgalmi szituáció engedi. Az viszont tény, hogy az Operánál mindig (ezt szó szerint kell érteni) pirosat kapok, mindkét irányból érkezve. Az Andrássyra a mellékutcákból érkező forgalom nem túl nagy, ezért itt sok bringás százzal húz el mellettem, sokszor jobbról (!) előzve, ami nagyon bosszantó egyébként, és sajnos sokakra jellemző végig az Andrássyn. Mivel azonban az Operánál tényleg nincs nagy forgalom a mellékutcából, talán itt megoldást jelenthetne, ha 10-12 másodperccel hosszabb lenne a zöld jelzés az Andrássyn mindkét irányba, csak ugye akkor az autós zöldhullámot is ehhez kellene igazítani, legalább az Oktogonig illetve a Bajcsyig.

De ha már a piros lámpa szóba került…

Az Andrássy-Bajcsy kereszteződésben egy kicsit szoktam csalni. A street view-n az a böszme nagy busz a legrosszabb helyen áll, úgyhogy megpróbálom elmagyarázni a látottakat. Az Andrássyn a kereszteződés előtt kb. 15 méterig végig felfestett kerékpársáv van, ami ott hirtelen elfogy, és a lámpához érve a külső sávban találod magad. Jobb oldalt, a padka mellett előre gurulok, és a következő helyzet fogad:

a, Felmegyek a járdára, ha épp nem áll a zebránál egy rakás ember, mert a képen zölddel jelölt nyílnál szintén lámpás zebra van, felfestett kerékpársávval. Szóval átmehetnék ott, de mivel egyenesen megyek tovább, ha átértem, megint a járdáról kell lehajtanom az autósok elé, amitől egy biztosítási ügynök is padlót fogna, nemhogy a volánnál ülők…

b, maradok a külső sávban. Én a b, megoldást választom, azzal a turpissággal, hogy a velem párhuzamosan haladó gyalogosok zebrájánál (ez is a zöld nyíl) az ő lámpájuk 3-4 másodperccel hamarabb vált, mint az autósoké, ezért ennyit szoktam csalni, ami szerintem mindenkinek jó, mert nem leszek az útjában a jobbra kanyarodó autósnak. Itt érdemes lenne véleményem szerint egy biciklis lámpát is felszerelni, ami a gyalogosok lámpájával egyszerre váltana.

No. 2. Elsőbbségadás kötelező tábla és a jobbkezes utcák

A szemem előtt még nem ütöttek el senkit, de két alkalommal láttam nagyon necces szituációt, és mindkét esetben az egyébként szabályosan közlekedő autós figyelmének volt köszönhető, hogy a delikvenst nem lapította ki. Két képpel illusztrálnám a leírtakat, itt tapasztom leginkább, hogy a velem együtt közlekedő bringások leszarják/nem ismerik/nem akarják felismerni az élére állított piros szegélyű háromszöget:

A Terror Házánál az ott bizony egy tábla...

És szintén ott a tábla a másik irányban, az Eötvös utcánál...

Itt egy dolgot tudok javasolni: figyeljünk az elsőbbségadás szabályaira.

No. 3. Nincs biztonságos alternatíva, pedig lehetne

Két ilyen helyet emelnék ki: az egyik a Lánchíd, aminek a járdájára egyik irányból sem lehet tisztességesen felmenni, ezért az úton közlekedek. A hídon az út nem elég széles, és a jobb széle elég hepehupás, ezért a csúcsforgalomban a türelmesebb autósok igazodnak a tempómhoz, a kevésbé türelmesek pedig tesztelik, van-e elég hely a könyököm és a jobb tükrük között. Ennek nem szoktam örülni. Mit lehetne tenni ez ellen? Illusztráció:

A bringával a buszsávból érkezem. Lóval könnyebb lenne, mert csak átszökkennék a korláton, és kész. Bringával ez neccesebb. Itt szerintem segítene, ha legalább két korlátnyi helyet hagynának, felengednének a hídra, és a híd ebből az irányból nézve jobb oldali járdáját csak a biciklis forgalomnak hagynák meg. A híd budai hídfőjénél fel lett festve a bringasáv a Fő utcán, ahhoz csatlakozhatna a bringásoknak meghagyott oldal.(Ha már a közlekedési kultúra szóba került:, a pirossal jelölt táblát az autósok sem látják valamiért...)

A visszaúton pedig megvalósul Tarlós István rémálma: van ugyan bicikliút, én mégis peckesen az úton közlekedek. Egyszerűen azért, mert ott tudok. Az Erzsébet-térhez érkezve ugyanis fel van festve a gyalogosátkelő mellé egy bringaátkelő, ami után egészen 25 méterig élvezhetik a kétsávos biciklis sztrádát azok a szerencsések, akik fel tudnak oda menni a rengeteg gyalogos között, amit az általam létrehozott klónhadsereg illusztrál a valósághűség érdekében. Az előző képnél azt írtam, lóháton talán menne, itt viszont inkább tankra lenne szükség. Itt is célszerű lenne valahogy ésszerűsíteni a feljutást a bicikliútra.

Számomra ezek a napi utazás legkritikusabb pontjai, amit apró változtatásokkal meg lehetne szüntetni. Örülnék, ha Ti is megosztanátok a tiéteket a fenti e-mail-címre küldött anyaggal!

Találjunk megoldást együtt!