A zöld mozgalmak közel fél évszázada küzdenek a szociális igazságosság megteremtéséért, melyben megkerülhetetlen kérdés a nők társadalmi helyzetének javítása, végső soron pedig a nemek közötti egyenlőség elérése. Március 8-a a nők nemzetközi ünnepe, melynek megtartására hazánkban először 1948-ban, közel harminc év csúszással került sor. Mikor lehetne aktuálisabb tehát a magyar hölgyeket érintő problémákról írni, ha nem éppen a nekik szentelt napon?

Amikor az ember a bevezetőjében közvetve arra utal, hogy 2014-ben a magyar lakosság 52%-a, tehát több mint fele pusztán neméből fakadóan különböző igazságtalanságokat kénytelen elviselni élete során úgy, hogy Alaptörvényünk határozottan tiltja a nemek közti diszkriminációt, óhatatlanul is hülyének érzi magát. Tényleg lehetséges ez, vagy az adatok nem stimmelnek? Ha lehetséges, vajon milyen jellegű sérelmek ezek? Nem látjuk, nem akarjuk látni, ha pedig látjuk, miért tűrjük azokat?

Öntsünk tiszta vizet a pohárba.

A feminista törekvések leglényegesebb kérdésein, azaz a nők törvény előtti egyenlőségének, valamint a választójog kiterjesztésének biztosításán már jó ideje túl vagyunk. Örvendetes az is, hogy a hazai hírekben nem találkozhatunk a nők ellen napi gyakorisággal elkövetett csoportos erőszakkal, a vélt vagy valós házasságtörés miatti halálra kövezéssel, nem is beszélve a továbbtanulni kívánó fiatal lányok főbelövéséről. A magyar nők problémái teljesen más jellegűek, ami ugyan szolgálhat egyfajta magyarázatként arra, miért nem vesszük komolyan azokat, létezésükhöz azonban nem férhet kétség. Vegyük sorra röviden a legégetőbbeket.

Munkaerő-piaci helyzet

Ez az egyik olyan terület, ahol a nők állítólagos hátránya rendszeresen megjelenik a közbeszédben. Vizsgáljuk meg a TÁRKI részére 2011-ben elkészített, Szerepváltozások: Jelentés a nők és férfiak helyzetéről című tanulmánykötetében megtalálható adatokat, melyet Frey Mária tesz közzé:

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2008 és 2010 között a 205 ezer megszűnt álláshely majdnem négyötödét férfiak veszítették el (161 ezer). Mielőtt azonban bárki megörülne annak, mennyivel értékállóbbak a női munkahelyek, gyorsan hozzáteszem: a megszűnt álláshelyek döntő többsége az ipart érintette, ami a fenti táblázatra pillantva azonnal megmagyarázza az aránytalanság okát.

A tanulmánynak a témakörrel kapcsolatos egyik leglényegesebb állítása kétség kívül a következő: „Így továbbra is csak a szolgáltatási jellegű és szakképzettséget nem igénylő foglalkozásúak között jelennek meg a nők átlagon felüli, 50%-ot meghaladó gyakorisággal. Az összes többi foglalkozási főcsoportban alulreprezentált a jelenlétük.” (Frey Mária: Nők és férfiak a munkaerőpiacon, 29. o. In.: Szerepváltozások: Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2011)

A nők felülreprezentáltak a szakképzettséget nem igénylő foglalkozásúak között

Ez pedig átvezet bennünket egy újabb kérdéskörhöz.

A bérek közti különbségek

A fenti állítás alapján kijelenthető, hogy a nők aránya az alacsonyabb jövedelemmel járó munkakörökben felülreprezentált. A női és férfi átlagbérek:

Ez az átlagos bérrés az EU-27 átlagában a középmezőnyhöz elegendő. A legkisebb bérrés a maga 5%-ával az olasz, a legnagyobb pedig a cseh volt 26,2%-kal. A régió országai közül Szlovéniában 8,5%-os, Romániában 9%-os, Lengyelországban 9,8%-os bérrésről beszélhetünk, nálunk hátrébb a cseheken kívül csak a szlovákok végeztek 20,9%-kal. A férfiak és nők bérrésének kérdése az Európai Zöld Párt friss választási programjában is hangsúlyos, hiszen összeurópai problémáról van szó. Bérrés kérdésében gyengébben teljesítenek nálunk például a franciák (17,9%), a hollandok (19,6%), a britek (21,1%), a németek (23,2%) és az osztrákok (25,5%) is!

Az azonos munkakörben dolgozó nők és férfiak közötti bérrés a zöldek által leginkább kifogásolt kérdés. Statisztikailag nagyon nehezen mérhető, ne feledjük, hogy alaptörvény-ellenes diszkriminációról beszélünk! Ez a fajta bérkülönbség abból keletkezik, hogy a papíron más beosztásban dolgozó hölgyek egyes munkáltatóknál a gyakorlatban ugyanazt a munkakört végzik, mint férfi kollégáik, csak éppen eltérő bérezésért.

A bérproblémák okai nagyon összetettek, ezért röviden, felsorolásjelleggel következzenek a legfontosabbak: alapvető strukturális különbségek (lsd. első táblázat); férfiak közel kétszeres aránya a vezető beosztásúak között, bár a bérek közötti rés ebben a szegmensben a legalacsonyabb (15%); gyermekvállalással, családalapítással kapcsolatos hátrányok.

Család és munkahely?

„A gyermekek számával erősödik a nők hátránya a munkaerőpiacon. […] Szinte minden korcsoportban a gyermektelen nők vannak előnyben többgyerekes társaikkal szemben. […] A gyermek egyértelműen csak a nők számára okoz hátrányt a munkaerőpiacon.” (Borbély Szilvia: Nők és férfiak béregyenlőtlensége Magyarországon, 121. o. In.: Szerepváltozások: Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2011)

A modern, kétkeresetű családmodellben, ahogyan azt neve is mutatja, a nők és a férfiak egyaránt dolgoznak. Mivel azonban a munkahelyi előrejutást és a karrier építését a nők számára megtöri a gyermekvállalás, nem csodálkozhatunk sem a vezetői beosztásban dolgozók nemi összetételén, sem pedig azon, hogy fokozatosan kitolódik hazánkban a nők első gyermekvállalásának ideje. A magyar munkaerőpiac jelenleg igen rugalmatlan, szinte csak és kizárólag a főállású munkavállalásban gondolkodik, ami tovább nehézségeket okoz a kismamák munkaerőpiacon történő újbóli elhelyezkedésébe esetében.

A helyzetet tovább súlyosbítja a házimunka megosztásának kérdése. Az ún. KORFA 2009/2 vizsgálat, melyben a magyar, francia, német és orosz helyzetet vizsgálták, kimutatta: „a vizsgált országok közül legtöbb házimunka a magyar nőket terheli. A magyar nők az otthoni feladatokból 3,3-szer többet vállalnak, mint férjük vagy élettársuk. […] A magyar férfiak részvétele a jellegzetesen rutinszerű, napi helytállást követelő házimunkákban csaknem elhanyagolható: a nők feladatvállalása a férfiakénak 36-szorosa.” Ezt a jelenséget a tudomány „kettős műszaknak” nevezi.

Érdekképviselet - ritka, mint a fehér holló

Az eddig vázolt problémák közös pontja azonban, hogy a nők előtt megnyíló oktatási lehetőségeknek, valamint a női-férfi szerepekkel kapcsolatos felfogás fokozatos átalakulásának hatására az elmúlt évtizedekben lassú, a nők szempontjából kedvező változások mentek végbe. Az érdekképviselet helyzete azonban botrányos!

A következő táblázatban a nőknek a Magyar Országgyűlésben való részvételi arányát foglaltam össze a Wikipédián elérhető, 1990 és 2014 közötti ciklusok képviselői névsora alapján.

* A 2004-es Uniós csatlakozás után az MSZP több női képviselője az Európai Parlamentben dolgozott tovább, így a ciklusban egyszerre 26 képviselőjük nem volt, de az adatok szempontjából ennek nincs gyakorlati jelentősége, ahogyan a táblázatot nem kívántam megosztani az LMP-ből kivált független képviselőkel sem.

Nézze meg a saját szemével...

Más területekhez képest tehát egyértelműen látszik, hogy a törvényalkotási részvétel tekintetében gyakorlatilag semmilyen pozitív változás sem figyelhető meg. Az elmúlt 20 évben a magyar képviselők 90%-a a társadalom 48%-a közül került ki! Félreértés ne essék, nem állítom azt, hogy egy férfi nem képviselheti a női érdekeket következetesen, de az arányok akkor is megdöbbentőek. (A fiatalok érdekképviseletének helyzete is katasztrofális, az országgyűlési képviselők életkorának átlaga ugyanis folyamatos növekvő tendenciát mutat, erről azonban majd egy másik írásban.)

A magyar politika a számarányok tekintetében nem kedvez a hölgyeknek, a politikai kultúráról nem is beszélve: a női képviselők gyakran kénytelenek szexista, vagy egyéb durva kirohanásokkal szembesülni, esetenként még a mondandójuk tényszerűségét is nemükkel összefüggésben akarják cáfolni. Hála azonban az olyan képviselők áldozatos munkájának, mint Ertsey Katalin, Szél Bernadett, Lengyel Szilvia vagy éppen Osztolykán Ágnes (a nők parlamenti helyzetét jól mutatja, hogy hármójuk közül ketten nem kívánnak a következő ciklusban képviselők lenni!), akik több komoly sikert is elértek az elmúlt ciklusban (családon belüli erőszak felvétele a Btk.-ba, családi napközik engedélyezése) a politikai pártok rákényszerültek arra, hogy valamilyen választ adjanak a felmerülő kérdésekre.

Az MSZP a retorika szintjén már eljutott a női érdekképviselet erősítéséig, a családbarát Jobbik programjában erről azonban nincsen szó. A Fidesz pedig még elvi szinten is leszarja azt, ahogyan az kiderült Gállné Pecz Ildikó nyilatkozatából. Nézzük, mit mutatnak a számok:

Mi várható 2014 után? Két szóban: semmi változás.

Zöld megoldások

Az LMP programjának hangsúlyos eleme a nők, és a családok helyzetének megerősítése. Nézzük, milyen megoldásokat javasol az egyetlen, a kérdéssel valóban foglalkozó párt az érintettek helyzetében javítása érdekében.

Nők politikai szerepvállalásának erősítése

• Első lépésként el kell érni a nők 28-33% közötti arányát a döntéshozatal minden szintjén. Ehhez a leghatékonyabb eszköz a nemi kvóta bevezetése.

Foglalkoztatás, munkahelyi diszkrimináció

• az Egyenlő Bánásmód Hatóság forrásainak és eszköztárának bővítése;
• szexuális zaklatás elleni törvény megalkotása;

Gyermekvállalás

• Növelni a várandós és gyermekes nők foglalkoztatását;
• Gyermeknevelésen belüli igazságos teherviselés elősegítése;
• Akadálymentesítés a babakocsival történő közlekedés lehetőségeinek javítása érdekében;
• Biztosítani, hogy az alternatív és a kórházi szülési módok egyaránt elérhetők legyenek.

Munka és magánélet összehangolása

• A gyermekgondozás, a szülői szabadság és a rugalmas munkaidő szabályozása;
• Nőket támogató komplex központok kialakítása.

Családon belüli erőszak

• Erőszak visszaszorítása;
• Igazságtalan, hogy az erőszak áldozatainak gyakorlatilag hajléktalanná kell válnia;
• Ideiglenes távoltartás jelenlegi 3 napos idejének 10 napra emelése;
• Az ideiglenes távoltartás nem lehet az előzetes letartóztatás alternatívája;
• Az áldozatok pszichológiai kezelése nem folyhat csoportterápia részeként;

Felelős szexualitás

• A terhesség-megszakítás szigorításának vagy liberalizációjának vitája helyett a megelőzésre helyezni a hangsúlyt.

Prostitúció

• A cél az erőszakmentes Magyarország

Oktatás

• A nemek közti egyenlőségét támogató szemléletmód

Médiatartalmak

• Szexista tartalmak arányának csökkentése
• A szakma és a fogyasztók tudatosságának növelése

Ez a felsorolás a „mit tegyünk?” kérdésére koncentrál, a megvalósítás mikéntjének részletes kifejtése megtalálható a programban.

A zöldek azért dolgoznak, hogy az év 365 napja legyen nőnap!

Köszönet Bárdos Ritának a cikkben felhasznált anyagokkal kapcsolatban nyújtott segítségéért!