HTML

A Zöld ötven árnyalata

Mi a zöld politika valódi célja? Hogyan látják a zöldek a világot, és Magyarországot? Az oké, hogy védjük a környezetet, na de az élet ennél sokkal összetettebb, milyen megoldást kínálnak a mindennapi gondjaimra? - Ha bármelyik kérdés felmerült már benned ezek közül, jó helyen jársz! Ha eddig nem érdekelt a téma, hidd el, ezután fog!

Lájkolj!

Friss topikok

Bringás autósnak farkasa?

2016.04.20. 21:31 Csató Gábor

A közelmúltban napvilágot látott „Tarlós-csomag” igencsak felkorbácsolta az indulatokat. Az elképzelésre a bringások reagáltak leghamarabb, hiszen a beharangozott lépések esetleges megvalósulása leginkább őket érinti (sújtja?), mára azonban alig találni olyan, a kérdéskörhöz tartozó írást a neten, ahol a közlekedés többi szereplője ne próbálna véleményt nyilvánítani.  A legkomolyabb paintes tudásomat elővéve, az alábbi ábrával tudnám szemléltetni a kialakult, sokszor évtizedes sérelmekre épülő helyzetet. Lássuk tehát, ki kit utál igazán:

 utallak.jpg

 

Nagyobb az esélye a Videoton jövő évi Európa-Liga győzelmének, minthogy egy rövid írás varázsütésre véget vessen a problémáknak, abban viszont biztos vagyok, hogy az egymás felmenőit csuklásra ingerlő mondatok gyártásához szükséges energiáinkat értelmesebben is fel tudjuk használni, például együtt gondolkodással. A kollégákkal, barátokkal folytatott szócsaták, valamint különböző netes fórumokon olvasott hozzászólások alapján körvonalazódott bennem a felismerés, hogy Budapest egyes városrészeinek eltérő adottságai és közlekedési feltételei miatt nem lehet univerzális megoldást találni. De ráébredtem arra is, hogy valójában a saját magam által rendszeresen használt útvonalon rengeteg elképzelésem van, és milyen menő és hasznos lenne, ha sok-sok emberét össze tudnánk gyűjteni, és vagyok annyira naiv, hogy feltételezzem, esetleg egy-egy ötletet még figyelembe is vennének a nagyjaink.

Úgyhogy ezúton szeretnék elindítani egy valódi autós-motoros-gyalogos-kerékpáros „Ki mit tud?”-ot! Arra bátorítanék mindenkit, hogy a következő egy hónapban írjon konkrét ötleteket a talaljukkiegyutt@gmail.com-ra, képekkel illusztrálva, ami szerinte segítené egy-egy rövidebb fővárosi útszakaszon a kényelmes közlekedést! A beérkező anyagokat igyekszem majd a blogomon megosztani, a végén pedig összegyűjtve megpróbálom eljuttatni a Kerékpáros Klubnak, az Autóklubnak és a Fővárosi Közgyűlés döntéshozóinak.

Most pedig megragadom az alkalmat, és elsőként szeretném bemutatni az általam használt útszakaszon megfigyelteket. Tavasztól őszig bringával közlekedek, hét közben a reggeli és a délutáni csúcsot is telibe kapom. Autót lehet vezetni jogsi nélkül (bár nem szabad!), jogsival viszont nem sokat lehet autó nélkül. Nálam az utóbbi helyzet áll fenn, de amúgy is szeretek tekerni. Bringásként elvárom, hogy egyenrangú félként kezeljenek a többiek, és figyeljenek oda rám is, cserébe viszont én sem tehetem meg, hogy figyelmen kívül hagyom a közlekedési szabályokat. Legfőképp azért, mert élni jó dolog, és bizony nem hátrány, ha minden végtagom működőképes. Bevezetésképp ennyit, nézzük a konkrét útszakasz:

terkep.jpg

Zölddel jelöltem azokat a szakaszokat, ahol felfestett kerékpársávban vagy bicikliúton megyek, pirossal azokat, ahol a külső sáv jobb szélén, az autókkal osztozva, kékkel pedig azt a szakaszt, ahol buszsávba bevezetett biciklis felfestéssel mehetek.

Feszültségforrás No. 1.: piroson áthajtó bringások

A legtöbb autóst ez idegesíti a legjobban, de biciklisként is tud izzasztó pillanatokat okozni a nem szabálykövető bringástárs. Nem megyek nagyon gyorsan, azonban az Andrássyt reggel általában egy, délután, a visszaúton pedig mindössze két pirossal megúszom. Ezért nem vagyok hajlandó elfogadni azt az érvet, hogy a tempómból való vesztés meg az időveszteség miatt át lehet menni a piroson, ha a forgalmi szituáció engedi. Az viszont tény, hogy az Operánál mindig (ezt szó szerint kell érteni) pirosat kapok, mindkét irányból érkezve. Az Andrássyra a mellékutcákból érkező forgalom nem túl nagy, ezért itt sok bringás százzal húz el mellettem, sokszor jobbról (!) előzve, ami nagyon bosszantó egyébként, és sajnos sokakra jellemző végig az Andrássyn. Mivel azonban az Operánál tényleg nincs nagy forgalom a mellékutcából, talán itt megoldást jelenthetne, ha 10-12 másodperccel hosszabb lenne a zöld jelzés az Andrássyn mindkét irányba, csak ugye akkor az autós zöldhullámot is ehhez kellene igazítani, legalább az Oktogonig illetve a Bajcsyig.

De ha már a piros lámpa szóba került…

andrassy-bajcsy.jpg

Az Andrássy-Bajcsy kereszteződésben egy kicsit szoktam csalni. A street view-n az a böszme nagy busz a legrosszabb helyen áll, úgyhogy megpróbálom elmagyarázni a látottakat. Az Andrássyn a kereszteződés előtt kb. 15 méterig végig felfestett kerékpársáv van, ami ott hirtelen elfogy, és a lámpához érve a külső sávban találod magad. Jobb oldalt, a padka mellett előre gurulok, és a következő helyzet fogad:

a, Felmegyek a járdára, ha épp nem áll a zebránál egy rakás ember, mert a képen zölddel jelölt nyílnál szintén lámpás zebra van, felfestett kerékpársávval. Szóval átmehetnék ott, de mivel egyenesen megyek tovább, ha átértem, megint a járdáról kell lehajtanom az autósok elé, amitől egy biztosítási ügynök is padlót fogna, nemhogy a volánnál ülők…

b, maradok a külső sávban. Én a b, megoldást választom, azzal a turpissággal, hogy a velem párhuzamosan haladó gyalogosok zebrájánál (ez is a zöld nyíl) az ő lámpájuk 3-4 másodperccel hamarabb vált, mint az autósoké, ezért ennyit szoktam csalni, ami szerintem mindenkinek jó, mert nem leszek az útjában a jobbra kanyarodó autósnak. Itt érdemes lenne véleményem szerint egy biciklis lámpát is felszerelni, ami a gyalogosok lámpájával egyszerre váltana.

No. 2. Elsőbbségadás kötelező tábla és a jobbkezes utcák

A szemem előtt még nem ütöttek el senkit, de két alkalommal láttam nagyon necces szituációt, és mindkét esetben az egyébként szabályosan közlekedő autós figyelmének volt köszönhető, hogy a delikvenst nem lapította ki. Két képpel illusztrálnám a leírtakat, itt tapasztom leginkább, hogy a velem együtt közlekedő bringások leszarják/nem ismerik/nem akarják felismerni az élére állított piros szegélyű háromszöget:

terror_haza.jpg

A Terror Házánál az ott bizony egy tábla...

oktogon.jpg

És szintén ott a tábla a másik irányban, az Eötvös utcánál...

Itt egy dolgot tudok javasolni: figyeljünk az elsőbbségadás szabályaira.

No. 3. Nincs biztonságos alternatíva, pedig lehetne

Két ilyen helyet emelnék ki: az egyik a Lánchíd, aminek a járdájára egyik irányból sem lehet tisztességesen felmenni, ezért az úton közlekedek. A hídon az út nem elég széles, és a jobb széle elég hepehupás, ezért a csúcsforgalomban a türelmesebb autósok igazodnak a tempómhoz, a kevésbé türelmesek pedig tesztelik, van-e elég hely a könyököm és a jobb tükrük között. Ennek nem szoktam örülni. Mit lehetne tenni ez ellen? Illusztráció:

 lanch1.jpg

A bringával a buszsávból érkezem. Lóval könnyebb lenne, mert csak átszökkennék a korláton, és kész. Bringával ez neccesebb. Itt szerintem segítene, ha legalább két korlátnyi helyet hagynának, felengednének a hídra, és a híd ebből az irányból nézve jobb oldali járdáját csak a biciklis forgalomnak hagynák meg. A híd budai hídfőjénél fel lett festve a bringasáv a Fő utcán, ahhoz csatlakozhatna a bringásoknak meghagyott oldal.(Ha már a közlekedési kultúra szóba került:, a pirossal jelölt táblát az autósok sem látják valamiért...)

erzsebet.jpgA visszaúton pedig megvalósul Tarlós István rémálma: van ugyan bicikliút, én mégis peckesen az úton közlekedek. Egyszerűen azért, mert ott tudok. Az Erzsébet-térhez érkezve ugyanis fel van festve a gyalogosátkelő mellé egy bringaátkelő, ami után egészen 25 méterig élvezhetik a kétsávos biciklis sztrádát azok a szerencsések, akik fel tudnak oda menni a rengeteg gyalogos között, amit az általam létrehozott klónhadsereg illusztrál a valósághűség érdekében. Az előző képnél azt írtam, lóháton talán menne, itt viszont inkább tankra lenne szükség. Itt is célszerű lenne valahogy ésszerűsíteni a feljutást a bicikliútra.

Számomra ezek a napi utazás legkritikusabb pontjai, amit apró változtatásokkal meg lehetne szüntetni. Örülnék, ha Ti is megosztanátok a tiéteket a fenti e-mail-címre küldött anyaggal!

Találjunk megoldást együtt!  

4 komment

Címkék: közlekedés kerékpár bicikliút Andrássy út Tarlós István Lánchíd Opera KRESZ Főpolgármester biciklis tüntetés autósok vs. bringások Bajcsy-Zsilinszky út

Nők napja - zöld szemmel

2014.03.08. 12:55 Csató Gábor

A zöld mozgalmak közel fél évszázada küzdenek a szociális igazságosság megteremtéséért, melyben megkerülhetetlen kérdés a nők társadalmi helyzetének javítása, végső soron pedig a nemek közötti egyenlőség elérése. Március 8-a a nők nemzetközi ünnepe, melynek megtartására hazánkban először 1948-ban, közel harminc év csúszással került sor. Mikor lehetne aktuálisabb tehát a magyar hölgyeket érintő problémákról írni, ha nem éppen a nekik szentelt napon?

Amikor az ember a bevezetőjében közvetve arra utal, hogy 2014-ben a magyar lakosság 52%-a, tehát több mint fele pusztán neméből fakadóan különböző igazságtalanságokat kénytelen elviselni élete során úgy, hogy Alaptörvényünk határozottan tiltja a nemek közti diszkriminációt, óhatatlanul is hülyének érzi magát. Tényleg lehetséges ez, vagy az adatok nem stimmelnek? Ha lehetséges, vajon milyen jellegű sérelmek ezek? Nem látjuk, nem akarjuk látni, ha pedig látjuk, miért tűrjük azokat?

Öntsünk tiszta vizet a pohárba.

A feminista törekvések leglényegesebb kérdésein, azaz a nők törvény előtti egyenlőségének, valamint a választójog kiterjesztésének biztosításán már jó ideje túl vagyunk. Örvendetes az is, hogy a hazai hírekben nem találkozhatunk a nők ellen napi gyakorisággal elkövetett csoportos erőszakkal, a vélt vagy valós házasságtörés miatti halálra kövezéssel, nem is beszélve a továbbtanulni kívánó fiatal lányok főbelövéséről. A magyar nők problémái teljesen más jellegűek, ami ugyan szolgálhat egyfajta magyarázatként arra, miért nem vesszük komolyan azokat, létezésükhöz azonban nem férhet kétség. Vegyük sorra röviden a legégetőbbeket.

Munkaerő-piaci helyzet

Ez az egyik olyan terület, ahol a nők állítólagos hátránya rendszeresen megjelenik a közbeszédben. Vizsgáljuk meg a TÁRKI részére 2011-ben elkészített, Szerepváltozások: Jelentés a nők és férfiak helyzetéről című tanulmánykötetében megtalálható adatokat, melyet Frey Mária tesz közzé:

15-64 év közötti nők és férfiak foglalkoztasási rátája, 2009

Férfiak és nők foglalkoztatási rátája szektoriálisan, 2009

férfiak

61,5%

Szektor

Férfi

nők

50,5%

Mezőgazdaság

6,3%

2,6%

Ipar

41,2%

19,5%

Szolgáltatás

52,5%

77,9%

Együtt:

100%

100%

 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2008 és 2010 között a 205 ezer megszűnt álláshely majdnem négyötödét férfiak veszítették el (161 ezer). Mielőtt azonban bárki megörülne annak, mennyivel értékállóbbak a női munkahelyek, gyorsan hozzáteszem: a megszűnt álláshelyek döntő többsége az ipart érintette, ami a fenti táblázatra pillantva azonnal megmagyarázza az aránytalanság okát.

A tanulmánynak a témakörrel kapcsolatos egyik leglényegesebb állítása kétség kívül a következő: „Így továbbra is csak a szolgáltatási jellegű és szakképzettséget nem igénylő foglalkozásúak között jelennek meg a nők átlagon felüli, 50%-ot meghaladó gyakorisággal. Az összes többi foglalkozási főcsoportban alulreprezentált a jelenlétük.” (Frey Mária: Nők és férfiak a munkaerőpiacon, 29. o. In.: Szerepváltozások: Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2011)

munk.jpg

A nők felülreprezentáltak a szakképzettséget nem igénylő foglalkozásúak között

Ez pedig átvezet bennünket egy újabb kérdéskörhöz.

A bérek közti különbségek

A fenti állítás alapján kijelenthető, hogy a nők aránya az alacsonyabb jövedelemmel járó munkakörökben felülreprezentált. A női és férfi átlagbérek:

 

Női és férfi nettó átlagbérek, 2007

Nők

95 514 Ft

Férfiak

116 179 Ft

Különbség

20 665 Ft

Bérrés, %

17,8%

 

Ez az átlagos bérrés az EU-27 átlagában a középmezőnyhöz elegendő. A legkisebb bérrés a maga 5%-ával az olasz, a legnagyobb pedig a cseh volt 26,2%-kal. A régió országai közül Szlovéniában 8,5%-os, Romániában 9%-os, Lengyelországban 9,8%-os bérrésről beszélhetünk, nálunk hátrébb a cseheken kívül csak a szlovákok végeztek 20,9%-kal. A férfiak és nők bérrésének kérdése az Európai Zöld Párt friss választási programjában is hangsúlyos, hiszen összeurópai problémáról van szó. Bérrés kérdésében gyengébben teljesítenek nálunk például a franciák (17,9%), a hollandok (19,6%), a britek (21,1%), a németek (23,2%) és az osztrákok (25,5%) is!

Az azonos munkakörben dolgozó nők és férfiak közötti bérrés a zöldek által leginkább kifogásolt kérdés. Statisztikailag nagyon nehezen mérhető, ne feledjük, hogy alaptörvény-ellenes diszkriminációról beszélünk! Ez a fajta bérkülönbség abból keletkezik, hogy a papíron más beosztásban dolgozó hölgyek egyes munkáltatóknál a gyakorlatban ugyanazt a munkakört végzik, mint férfi kollégáik, csak éppen eltérő bérezésért.

A bérproblémák okai nagyon összetettek, ezért röviden, felsorolásjelleggel következzenek a legfontosabbak: alapvető strukturális különbségek (lsd. első táblázat); férfiak közel kétszeres aránya a vezető beosztásúak között, bár a bérek közötti rés ebben a szegmensben a legalacsonyabb (15%); gyermekvállalással, családalapítással kapcsolatos hátrányok.

Család és munkahely?

„A gyermekek számával erősödik a nők hátránya a munkaerőpiacon. […] Szinte minden korcsoportban a gyermektelen nők vannak előnyben többgyerekes társaikkal szemben. […] A gyermek egyértelműen csak a nők számára okoz hátrányt a munkaerőpiacon.” (Borbély Szilvia: Nők és férfiak béregyenlőtlensége Magyarországon, 121. o. In.: Szerepváltozások: Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2011)

A modern, kétkeresetű családmodellben, ahogyan azt neve is mutatja, a nők és a férfiak egyaránt dolgoznak. Mivel azonban a munkahelyi előrejutást és a karrier építését a nők számára megtöri a gyermekvállalás, nem csodálkozhatunk sem a vezetői beosztásban dolgozók nemi összetételén, sem pedig azon, hogy fokozatosan kitolódik hazánkban a nők első gyermekvállalásának ideje. A magyar munkaerőpiac jelenleg igen rugalmatlan, szinte csak és kizárólag a főállású munkavállalásban gondolkodik, ami tovább nehézségeket okoz a kismamák munkaerőpiacon történő újbóli elhelyezkedésébe esetében.

A helyzetet tovább súlyosbítja a házimunka megosztásának kérdése. Az ún. KORFA 2009/2 vizsgálat, melyben a magyar, francia, német és orosz helyzetet vizsgálták, kimutatta: „a vizsgált országok közül legtöbb házimunka a magyar nőket terheli. A magyar nők az otthoni feladatokból 3,3-szer többet vállalnak, mint férjük vagy élettársuk. […] A magyar férfiak részvétele a jellegzetesen rutinszerű, napi helytállást követelő házimunkákban csaknem elhanyagolható: a nők feladatvállalása a férfiakénak 36-szorosa.” Ezt a jelenséget a tudomány „kettős műszaknak” nevezi.

Érdekképviselet - ritka, mint a fehér holló

Az eddig vázolt problémák közös pontja azonban, hogy a nők előtt megnyíló oktatási lehetőségeknek, valamint a női-férfi szerepekkel kapcsolatos felfogás fokozatos átalakulásának hatására az elmúlt évtizedekben lassú, a nők szempontjából kedvező változások mentek végbe. Az érdekképviselet helyzete azonban botrányos!

A következő táblázatban a nőknek a Magyar Országgyűlésben való részvételi arányát foglaltam össze a Wikipédián elérhető, 1990 és 2014 közötti ciklusok képviselői névsora alapján.

Női képviselők száma és aránya a Magyar Országgyűlésben (1990-2014)

Párt

1990-1994

1994-1998

1998-2002

2002-2006*

2006-2010

2010-2014*

FIDESZ

2

1

10

10

11

21

KDNP

0

1

 

 

2

2

MSZP

5

22

15

26

25

5

LMP

 

 

 

 

 

7

Jobbik

 

 

 

 

 

3

MDF

6

2

1

1

1

 

SZDSZ

10

11

3

3

3

 

FKGP

2

1

1

 

 

 

EKGP (1991-től)

4

 

 

 

 

 

MIÉP (1993-tól)

0

 

0

 

 

 

MDNP

 

3

 

 

 

 

Független

2

2

3

0

0

0

Összesen:

31

43

33

40

42

38

Arány:

8%

11%

9%

10%

11%

10%

 

* A 2004-es Uniós csatlakozás után az MSZP több női képviselője az Európai Parlamentben dolgozott tovább, így a ciklusban egyszerre 26 képviselőjük nem volt, de az adatok szempontjából ennek nincs gyakorlati jelentősége, ahogyan a táblázatot nem kívántam megosztani az LMP-ből kivált független képviselőkel sem.

parlamenttt_935_2011032895405_857.jpg

Nézze meg a saját szemével...

Más területekhez képest tehát egyértelműen látszik, hogy a törvényalkotási részvétel tekintetében gyakorlatilag semmilyen pozitív változás sem figyelhető meg. Az elmúlt 20 évben a magyar képviselők 90%-a a társadalom 48%-a közül került ki! Félreértés ne essék, nem állítom azt, hogy egy férfi nem képviselheti a női érdekeket következetesen, de az arányok akkor is megdöbbentőek. (A fiatalok érdekképviseletének helyzete is katasztrofális, az országgyűlési képviselők életkorának átlaga ugyanis folyamatos növekvő tendenciát mutat, erről azonban majd egy másik írásban.)

A magyar politika a számarányok tekintetében nem kedvez a hölgyeknek, a politikai kultúráról nem is beszélve: a női képviselők gyakran kénytelenek szexista, vagy egyéb durva kirohanásokkal szembesülni, esetenként még a mondandójuk tényszerűségét is nemükkel összefüggésben akarják cáfolni. Hála azonban az olyan képviselők áldozatos munkájának, mint Ertsey Katalin, Szél Bernadett, Lengyel Szilvia vagy éppen Osztolykán Ágnes (a nők parlamenti helyzetét jól mutatja, hogy hármójuk közül ketten nem kívánnak a következő ciklusban képviselők lenni!), akik több komoly sikert is elértek az elmúlt ciklusban (családon belüli erőszak felvétele a Btk.-ba, családi napközik engedélyezése) a politikai pártok rákényszerültek arra, hogy valamilyen választ adjanak a felmerülő kérdésekre.

Az MSZP a retorika szintjén már eljutott a női érdekképviselet erősítéséig, a családbarát Jobbik programjában erről azonban nincsen szó. A Fidesz pedig még elvi szinten is leszarja azt, ahogyan az kiderült Gállné Pecz Ildikó nyilatkozatából. Nézzük, mit mutatnak a számok:

Nők aránya a parlamenti frakciókban a ciklus kezdetén

Párt

Összes képviselő

Női képviselők

Nők aránya

FIDESZ-KDNP

263

23

9%

MSZP

59

5

8%

LMP

16

7

44%

Jobbik

47

3

6%

 

Mi várható 2014 után? Két szóban: semmi változás.

Zöld megoldások

Az LMP programjának hangsúlyos eleme a nők, és a családok helyzetének megerősítése. Nézzük, milyen megoldásokat javasol az egyetlen, a kérdéssel valóban foglalkozó párt az érintettek helyzetében javítása érdekében.

Nők politikai szerepvállalásának erősítése

  • Első lépésként el kell érni a nők 28-33% közötti arányát a döntéshozatal minden szintjén. Ehhez a leghatékonyabb eszköz a nemi kvóta bevezetése.

Foglalkoztatás, munkahelyi diszkrimináció

  • az Egyenlő Bánásmód Hatóság forrásainak és eszköztárának bővítése;
  • szexuális zaklatás elleni törvény megalkotása;

Gyermekvállalás

  • Növelni a várandós és gyermekes nők foglalkoztatását;
  • Gyermeknevelésen belüli igazságos teherviselés elősegítése;
  • Akadálymentesítés a babakocsival történő közlekedés lehetőségeinek javítása érdekében;
  • Biztosítani, hogy az alternatív és a kórházi szülési módok egyaránt elérhetők legyenek.

Munka és magánélet összehangolása

  • A gyermekgondozás, a szülői szabadság és a rugalmas munkaidő szabályozása;
  • Nőket támogató komplex központok kialakítása.

Családon belüli erőszak

  • Erőszak visszaszorítása;
  • Igazságtalan, hogy az erőszak áldozatainak gyakorlatilag hajléktalanná kell válnia;
  • Ideiglenes távoltartás jelenlegi 3 napos idejének 10 napra emelése;
  • Az ideiglenes távoltartás nem lehet az előzetes letartóztatás alternatívája;
  • Az áldozatok pszichológiai kezelése nem folyhat csoportterápia részeként;

Felelős szexualitás

  • A terhesség-megszakítás szigorításának vagy liberalizációjának vitája helyett a megelőzésre helyezni a hangsúlyt.

Prostitúció

  • A cél az erőszakmentes Magyarország

Oktatás

  • A nemek közti egyenlőségét támogató szemléletmód

Médiatartalmak

  • Szexista tartalmak arányának csökkentése
  • A szakma és a fogyasztók tudatosságának növelése

Ez a felsorolás a „mit tegyünk?” kérdésére koncentrál, a megvalósítás mikéntjének részletes kifejtése megtalálható a programban.

A zöldek azért dolgoznak, hogy az év 365 napja legyen nőnap!

 

Köszönet Bárdos Ritának a cikkben felhasznált anyagokkal kapcsolatban nyújtott segítségéért!

Szólj hozzá!

Címkék: ökopolitika nők napja nők helyzete nemek közti egyenlőség LMP nők érdekképviselete

A zöld politika és a neoliberalizmus

2014.02.27. 08:44 Csató Gábor

 

A hazai köztudatban a magyar zöldpárt(ok)ra különböző címkéket aggatnak, vélt vagy valós indokokkal. Ezek közül az egyik leggyakoribb, amivel személyesen találkozom, hogy az LMP egy néhány éve eltűnt, de a magyar politikai életben közel két évtizeden át meghatározó szereppel rendelkező párt ideológiai örökösének tekinthető. Van ennek az állításnak bármilyen tényszerű alapja? Valóban ennyire hasonlít a két csoportosulás világnézete, politikai programja? Az alábbiakban erre keresem a választ.

A hasonlóságokról

Az LMP Alapító Nyilatkozatában a következőt olvashatjuk:

"Elkötelezettek vagyunk az emberi jogok, az egyéni és közösségi szabadságjogok védelme, az emancipáció és a jogkiterjesztés eszméi mellett. A politikai kérdésekre intézményes megoldásokat keresünk, elkötelezettek vagyunk a demokratikus intézményekben megvalósuló önrendelkezés mellett, elutasítjuk a tekintélyelvű vagy erőszakos megoldásokat. Ebben az értelemben liberálisok vagyunk."

Ha mindezt összevetjük a magukat liberális pártként definiálók által korábban képviselt nézetekkel, azt mondhatjuk, hogy e tekintetben valóban jelentős hasonlóságokat fedezhetünk fel. Amit viszont ezen a ponton le kell szögezni: az alapvető szabadságjogok védelme, a diszkrimináció bármiféle megnyilvánulása elleni határozott fellépés, valamint az egyes, kirekesztett csoportok emancipációja a megjelenése óta fontos alkotóeleme az ökopolitikának, azaz része kell, hogy legyen egy hiteles zöldpárti programnak, teljesen függetlenül az adott politikai színtér többi szereplőjétől!

A hasonlóságok sorát ezzel itt le is zárhatjuk.

A neoliberális és a zöld világkép

A két ideológia különbözőségét egy táblázatban foglaltam össze a könnyebb átláthatóság és értelmezhetőség kedvéért, egy-egy szempont alapján, nagyon röviden, kulcsfogalmakra korlátozva. Íme:

Témakör

Neoliberális válasz

Zöld válasz

A gazdaság működésének alapja

A szabad, korlátozásoktól mentes piacgazdaság. Friedman elmélete szerint az állami beavatkozás eltéríti a piacokat az egyensúlyi fejlődési pályáról, azaz nem valósul meg tökéletesen a kereslet-kínálat közötti kiegyenlítődés. A növekedés legfontosabb mutatója a GDP.

Elutasítja a korlátozásoktól mentes modellt, mivel a kapitalizmus drámai mértékű gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségeket szül. A zöld gazdasági modell jelszava a fenntarthatóság, amely a természeti erőforrások véges voltára, valamint az emberi életminőség javítására való tekintettel a növekedést minőségi, nem pedig mennyiségi szempontból ítéli meg.

A gazdaság legfontosabb szereplői

A multinacionális vállalatok

A kis-és közepes vállalkozások

Globalizáció megítélése

Mivel a tőke a legmagasabb profittal járó és leggyorsabban megtérülő befektetéseket keresi, a világgazdaság szempontjából a piaci liberalizáció és a tőke szabad áramlásának biztosítása kiemelkedően fontos, ezért a neoliberális politika a globális piac és a globalizáció híve.

A zöld ideológia nem globalizációellenes, hanem globalizációkritikus. Elismeri ugyan a globalizációnak köszönhető fejlődést bizonyos területeken, de gátat kíván szabni káros hatásainak, mint amilyen például a társadalmi olló további szélesedése,a munkavállalók kizsákmányolása, vagy az egyre növekvő társadalmi igazságtalanságok.

Munkahely-teremtés

A tőkemozgások és befektetések korlátozásmentességével, a nagyvállalatoknak adott különböző adókedvezményekkel igyekszik minél több munkahelyet teremteni. Magyar viszonylatban ez elsősorban betanított munkásokkal működő "összeszerelő műhelyeket" jelent.

A kis- és közepes vállalkozásokat és a helyi gazdaságok megerősítését helyezi előtérbe. Prioritást élveznek a magasabb hozzáadott értéket megkövetelő állások, különös tekintettel a megújuló energiaforrásokkal, energiahatékonysággal összefüggő beruházások. Részmunkaidős állások támogatása a családosok és a nők helyzetének javítása érdekében.

Energiapolitika

A leggyorsabban megtérülő, legolcsóbb energiaforrásokra fókuszál, amelyek a növekvő árak ellenére is még mindig a nem megújuló, fosszilis energiahordozók, melyek olcsóságuk ellenére komoly környezeti terhelést okoznak.

A helyben előállított, lehető legalacsonyabb környezeti terheléssel járó, fenntartható, megújuló energiaforrásokat, valamint az azokkal kapcsolatos technológiai fejlesztéseket, beruházásokat támogatja.

Mezőgazdasági termelés, állattartás

Monokulturális, a legmagasabb terméshozamú növényfajtákra koncentráló, nagybirtokon alapuló, gépesített élelmiszertermelés, intenzív állattenyésztés. Tömegtermelés a minőségi kritériumok előtt, ezért jellemző a vegyszerek nagyarányú használata.

Kis-és közepes családi birtokokra épülő, a helyi feltételekhez igazított, jó minőségű élelmiszertermelés, extenzív állattartás, a biodiverzitásra való tekintettel a növény- és állatfajok széles skáláját felvonultató, vegyszermentes biogazdálkodás. Az élelmiszerrel történő pazarlás megakadályozása.

Vidékpolitika

Még ha feltételezzük is, hogy nem tudatosan, de a neoliberális, globalizációpárti gazdaságpolitika jelentősen hozzájárul az urbanizációhoz és a lakosságnak a városokba irányuló vándorlásához, ami elsorvasztja a vidéket.

A helyi erőforrásokat a helyi közösségek birtokolják, a kis- és közepes birtokokra épülő termelés, és az ahhoz kapcsolódó feldolgozóipar biztosítson megélhetést a vidék számára.

Oktatáspolitika

Az állam feladata az oktatási rendszer kereteinek meghatározása, a rendszer működtetése, nem pedig fenntartása. A cél az önfenntartó oktatási intézmény, aki tanulni akar, az fizessen.

Biztosítani kell, hogy a tanulmányi lehetőségeket az egyéni képességek, ne pedig a vagyoni helyzet határozza meg. A központosított helyett a helyi közösségek igényeihez igazodó oktatási rendszer. Mivel a magas színvonalú oktatás jelenthet Magyarország számára kitörési pontot, az oktatás és a kutatás-fejlesztés állami támogatása elsődleges.

Egészségügy, nyugdíj-rendszer

Piaci alapon szerveződő, azaz profitorientált, magánkézben levő intézményekre épülő, az egyén vagyoni helyzetétől függő egészségügyi ellátás és nyugdíjak.

Az állam feladata az állampolgárok alapellátásának biztosítása azok vagyoni, társadalmi helyzetétől függetlenül. Az egészségügyet és a nyugdíjrendszert nem lehet piaci logika alapján üzemeltetni.

 

A fentiek célja a terjedelemre való tekintettel csupán egy tömör összefoglalás a tekintetben, hogy megmutassa a két világkép között feszülő alapvető ellentétet. Egy-egy témakör hosszabb, mélyebb elemzése természetesen  további aspektusokra világíthat rá, de véleményem szerint a két filozófia lényegét tekintve teljesen eltér egymástól. Mindezek ismeretében úgy gondolom, teljesen alaptalan a két politikai család egymásnak való megfeleltetése, vagy bármilyen, arra irányuló kísérlet.

26 komment

Címkék: neoliberalizmus ökopolitika LMP zöld ideológia

süti beállítások módosítása